Elsődleges hipertónia gyermekeknél
A mindennapi életben vérnyomásnak azt a nyomást nevezzük, amelyet arra alkalmas eszközzel a verőerekben mérhetünk. A vérnyomást két értékkel jelöljük:
- a felső - szisztolés - értékkel, ami azt a nyomást jelöli, amely a szív összehúzódásakor mérhető a verőerekben, és
- az alsó - diasztolés - értékkel pedig azt a nyomást, amely a szívizom összehúzódását követő elernyedéskor marad a verőérben. Ennek értéke alapvetően attól függ, hogy a vér milyen akadály ellenében tud a nagy erekből a kis erek felé elfolyni.
A vérnyomás megfelelő szinten tartásához bonyolult szabályozó- mechanizmusok összhangjára van szükség a szervezetben. Ha ezt az összhangot, ezt az egyensúlyt egy ismert betegség megbontja, akkor szekunder, vagyis másodlagos hipertóniáról beszélünk. Ekkor a vérnyomás emelkedése tünete egy másik betegségnek. Ha pedig ilyen alapbetegség nem mutatható ki, primer, esszenciális, azaz elsődleges hipertóniáról van szó.
Korábban úgy gondolták, hogy a hipertónia gyermekekben csaknem mindig másodlagos, vagyis megtalálható az oka, csak keresni kell. Mára azonban kiderült, hogy nincs egészen így. A tapasztalat szerint minél fiatalabb egy gyermek és minél magasabb a vérnyomása, annál valószínűbb, hogy szekunder hipertóniáról van szó. Ha egy gyerek tizenéves, magas a vérnyomása, kövér és a családjában több hipertóniás van, nagy valószínűséggel elsődleges a hipertóniája.
A megelőzés szempontjából a szerencsére ritka másodlagos hipertóniánál jóval nagyobb gyakorlati jelentősége van az elsődleges hipertóniának. Eddig számos vizsgálat igazolta, hogy egyes családokban halmozottan fordul elő az esszenciális (elsődleges) hipertónia. Jogos tehát a kérdés, hogy mekkora szerepük van ebben a genetikai okoknak és mekkora a környezeti (táplálkozási, életmódbeli) hatásoknak. Igazolt az, hogy a betegségre való hajlam sok gén által meghatározott, ám magának a betegségnek a tényleges kialakulásához bizonyos kiváltó környezeti tényezők megléte szükséges.
Környezeti hatások, amelyeknek szerepük lehet a vérnyomás életkorral járó emelkedésében, a hipertónia kialakulásában és általában a szív-és érrendszeri betegségek létrejöttében:
- elhízás, túlsúlyosság,
- mozgásszegény életmód,
- koleszterinben és zsírban gazdag ételek fogyasztása,
- túlzott mértékű állati eredetű fehérje fogyasztása,
- túlzott konyhasófogyasztás,
- kálium, kalcium és magnéziumszegény táplálkozás,
- idegrendszeri megterhelés, stressz-hatások,
- passzív és aktív dohányzás valamint
- túlzott alkoholfogyasztás.
Következő cikk
A magyar lakosság körében jelentős halálozással járó szív- és érrendszeri komplex betegségek kóroktani megállapításainak ismeretében különös össztársadalmi jelentősége lehet a folsavnak, mint védőfaktornak. A kisebb mértékű, marginális folát hiány kapcsolatban van a vérplazma emelkedett homocisztein szintjével, ami az érbetegségek és az infarktus nyilvánvaló kockázati tényezője, de kapcsolatba hozható bizonyos rosszindulatú daganatokkal, például a vastagbél rákjával is...
